Azt hiszem, Nádas Péternek igaza van abban, hogy a fény és az árnyék teremt a világban otthonosságot. (Mondott ilyet? Nem tudom. Nádassal úgy vagyok, mint Lénárddal - nehezen tudom elkülöníteni, mit gondol ő, és mit gondolok én.) A fényben az árnyék  plasztikussága teremti meg a valóság befogadható, értelmezhető változatát. De könnyítsünk a kijelentés súlyán. Számomra a fényben az árnyék teremtette plasztikusság teszi befogadhatóvá, elviselhető a valóságot, az árnyék értelmezi a fényt, és viszont.

Elmentem Nádas fotókiállítására a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Milyen jó, milyen megnyugtató rendet találtam ott. A fotók mellett részletet vetítenek a Saját halál című filmből. Az egészet nem láttam, megnéztem hát most a részletet. Nádas szemére vetik (na jó, Farkas Zsolt veti a szemére Most akkor című kötetében, de ezt csak idézetben olvastam, az meg nem mérvadó), hogy a világra erőszakosan húz rendszert, és ezzel talán megfosztja az olvasót a gondolkodás lehetőségétől. Én ezt egy kicsit másképpen látom, igaz, amit most látni gondolok, azt a fotóin keresztül látom. 

Szeretem a rendet. Azt hiszem, vannak, akik ösztönösen is rendszerben látnak, rendszerben gondolkodnak. A Saját halálban Nádas azt mondja, ha már odabent a természet sajátos törvényei miatti rendetlenség uralkodik, legyen idekint rend. Benoit Mandelbrot is valami hasonlót mondott, amikor a fraktálokról beszélt Hogy a világ bonyolultsága mögött egy nagyon egyszerű egyenlet lapul, egy végtelenül egyszerű függvény, amelyet rengetegszer alkalmazva csodálatos bonyolultságokat kapunk. Ezt, a világnak ezt a visszafejtését érzem Nádas Péter fotóiban. A rend végtelen nyugalmának a tettenérését fényben és árnyékban. Szeretem ezt a teremtett egyensúlyt.

...

Hogy az emberben odabent mi tud rendet teremteni, az már nehezebb kérdés, de ezen gondolkodtam az elmúlt két nap beszélgetései alatt. Hogy mégis hogyan lehetséges majdnem ismeretlen emberekkel olyan nagy természetességgel beszélgetni, amitől a beszélgetés alatt a fény és az árnyék eléri azt a zavartalan egyensúlyt, amit a mindennapi életben egyébként nehéz megvalósítani. Milyen jó beszélgetéseim voltak, milyen jó emberekkel ... milyen egyszerű is volna az élet, ha ezt gyakrabban meg lehetne tenni. Az én árnyékom az ő fényük ellenében. Ez is rend.