Jól van. Akkor ma a magyar közegészségügy kezére adom magam. Eldöntöttem. Biztos valami tuti makrolid antibiotikummal leszek gazdagabb. Csak azt tudnám, hova tűnt a sok régi penicillin származék. Ja, nyilván már nem hatnak. 

Tegnap a gyógyulás jegyében egész délelőtt a gyerekorvosnál ültem Borival, mert reggel háromnegyed nyolckor már nem tudtak időpontot adni. Két és fél órát vártunk. Oh, yeah! Ehhez képest én mindjárt beülök az autóba és elautózom egy kis falucskába, és ott töltöm a fél délelőttöt, mert az én orvosom tegnap egyáltalán nem is rendelt. Dögöljön meg, aki hétfőre betegszik meg, a sok szimuláns. Ne firtassuk, mi a rossebnek ott a kártyám. Majd átjelentkezem hamarosan. (Amint végre lesz időm csináltatni egy TAJ kártyát, mert az enyém még másfél éve valahol két biopszia, meg öt szakrendelés közt elveszett.)

Hiányzik-e, hogy bemenjek a suliba ... Nem. Sajnálom a kollégákat mondjuk, az igaz, Gofri meg Joe szívnak ezen a héten szegények, mert TSB is kidőlt. Azért remélem, nem dühösek. Idén még egyszer sem voltam beteg. Most meg egyszerűen muszáj ezt kifeküdni, mert mindjárt itt a nagy hajtás: próbaérettségi, ballagás, vizsgák. Tényleg jelentkeznek is kell vizsgáztatni mármint. Állítólag idén nem lesznek már a 'nénik'. El se tudom képzelni. 

A héten filmeket fogok nézni, és olvasok, és fordítok. Oscarral most az van, hogy a harmadik fejezetben visszajutunk a Trujillo érába. Jönnek a cukornádföldek. A gittegyleten van egy filmismertető az Argo-akcióról. Ha nem nézi meg az ember, akkor is el tudja képzelni ezt a filmet. Kivéve, ha döglik Ben Affleckért, mert akkor menjen el a moziba: említett sztár sokat, és elgondolkodva néz a kamerába. El nem tudom képzelni, hogy lehet egyszerre rendezni és játszani. Mindegy.

Shakespeare-t olvasok Nádasdy Ádám fordításában. Annyira élvezem, hogy mindig csak egy kicsit olvasok, pedig sietnem kell, vár a Rémkirály. 

Van, akit idegesít, hogy Nádasdy újrafordítja a nagy klasszikusokat, pedig kiváló munkát végez, az ismert sorok alá odalábjegyzeteli az eredetit angolul, és jó sokat magyaráz. Volt, amit én sem tudtam: például a péklány meg a bagoly összefüggését. (Azt hittem, Hamlet tényleg összezagyvál minden marhaságot, aztán tessék. Mégiscsak van benne rendszer.)

Lenni vagy nem lenni: ez a nagy kérdés; 
az-e a nemesebb, ha tűri lelkünk 
a pimasz sors minden gonosz nyilát, 
vagy az, ha fegyvert fogunk a bajokra, 
s véget vetünk nekik? A halál: alvás, 
nem több; s ha ezzel megszüntethető 
a szívfájdalom, a milljó ütődés, 
amit átél a húsunk – ezt a véget 
csak kívánni lehet. A halál: alvás; 
az alvás: talán álom – itt a baj: 
hogy milyen álmok jönnek a halálban, 
mikor az élet gubancát leráztuk, 
ez meggondolkodtat – ezért van az, 
hogy hosszú életű a szenvedés. 
Mert ki tűrné a sok szégyent, csapást, 
zsarnokságot és nagyképűsködést, 
lenézett szerelmet, kijátszott törvényt, 
a vezetők arcátlanságait, 
a csöndes embert érő száz rugást, 
ha nyugalmát megadhatná magának 
egy puszta pengével? Vinnénk-e terhet 
izzadva, nyögve egy életen át, 
ha nem félnénk, hogy mi lesz azután, 
az ismeretlen országban, ahonnan 
még nem tért meg utas – ez visszatart; 
inkább az ismert rosszat tűrjük el, 
mint hogy fussunk a nem-ismert felé. 
A lelkiismeret így kényszerít 
Mindenkit gyávaságra; így lohasztja 
az akarat természetes szinét 
sápadt-betegre a meggondolás; 
a nagyravágyó, szép vállalkozások 
így futnak zsákutcába, csúfot űzve 
a „cselekvés” nevéből. 
 
William Shakespeare: Három dráma (Hamlet)
Nádasdy Ádám fordításai