Konstans szürkület van. Az ablakokon napok óta csorog le a víz, csak nem tudom, hova, hogy hol az az óriási lefolyó, amin ez mind le tud folyni, engedelmesen illusztrálva a Coriolis erőt, és könyörtelenül magával sodorva az életet.  Még mindig a Stalkeren jár az eszem. Hogy…

Mindenki guberál, itt a földön mindenki a szemétből él végül is, nem csoda, ha nincs is egyensúly, csak törekvések vannak, csak elképzelt csodák vannak, csak látomások vannak, csak vágyakozás van valamire, ami nem kapható meg.  Vagy. Ülsz a szemétdomb tetején, és nézed…

Ééééééés ma van a nap, hogy nem csinálok semmit. Yesssoooooké. (Ezt örökre elloptam Zaphodtól, kész. Majd beperel.) Mi van az életben szebb dolog a végeken, mint egy olyan nap, amikor semmit nem KELL csinálni?! Nincs szebb nap, ez a helyzet.  És ezen a nagyon szép és igazi…

Legyen úgy, arra gondoltam, hogy holnap téged szeretlek. Hogy ez egyszer a hű rettegés nélkül ébredek, hogy természetesnek látom az életet, és szükségesnek a halált, hogy szelídnek érzem az álmokat, és mozdulatlannak a lét szakadéka fölé kifeszített drótkötelet.…

Jól van. Akkor ma a magyar közegészségügy kezére adom magam. Eldöntöttem. Biztos valami tuti makrolid antibiotikummal leszek gazdagabb. Csak azt tudnám, hova tűnt a sok régi penicillin származék. Ja, nyilván már nem hatnak.  Tegnap a gyógyulás jegyében egész délelőtt a…

Az ember tudja elengedni a dolgokat. Holnap elmegyek orvoshoz. Az iskola kibírja egy hétig nélkülem.  És ha most lenne pénzem, elutaznék egy fehérhomokos tengerpartra, és ezt hallgatnám.  Még jó, hogy nincs pénzem. Félő, hogy nem jönnék vissza soha többé.