Nos, a dán filmekkel úgy általában még mindig nem sikerült megbarátkoznom, a dán zenészekkel viszont több  szerencsém van. 

Agnes Obel négy napja töltötte be a 32. életévét, és máris megkedveltem. Hát nem fantasztikus? 

Sokat nem tudok róla, csak amit a wikipédia ír: apuka hangszereket (is) gyűjtött, anyuka néha zongorázott, például Bartókot. Van egy testvére. De nem ez a lényeg. Agnes szép, lassú, érzelemmel teli zenét játszik. Engem emlékeztet kicsit Satie zenéjére. 

Ímhol az első lemeze.