Tarr Béla filmet lehetne rendezni a mindennapjaimból. Egy szép hosszú Tarr Béla filmet, amiben csak mennék a szürkében, és néha a lábam elé öntenének egy vödör vörös festéket. 

Vége a félévnek, mindenkinek jegyet adtam az eddigi munkájára. Két lány sírt. Ennek nem örültem. Jegyzem meg, mindketten hármast kaptak, nem egyest, és mindketten kaptak lehetőséget a javításra. Néha nem jó tükörbe nézni, ezt értem, de ettől még muszáj. Jó lenne, ha ösztönzően hatna rájuk a tapasztalat. Amúgy meg a sírás  egészséges módja a stresszoldásnak. Én például egészségesen élek.

Megnőtt a hajam. Rég volt ilyen hosszú. Tegnap láttam egy tanítványunkat, gyönyörű, ici-pici szőke haja van. Mondtam neki, milyen jó ez a frizura, én is ilyet szeretnék. Mire a mondat végére jutottam, eszembe jutott, hogy most nőtt újra a haja a kemoterápia után. Mosolygott, és azt mondta, ő jobban szereti hosszan. Jó, ha az embernek van választása.

Tegnap láttam egy pocsolyát. Barna tükör, benne kopasz fák. Le kellett volna fotózni. Vagy nem. Ne legyen emléke a rosszkedvnek. Hol lehet a fényképezőgépem? Két napja megtaláltam, de megint elvesztettem. Ilyen az életem is. Megtalálok dolgokat, aztán elveszítem őket. 

Legyen napsütés és fény.