Születésnapom van. Na jó, nem. De hogy szerencsés nő vagyok, az biztos. Tegnap megint képet hozott a postás, most messziről, Franciaországból: egy kicsike, törékeny hármas aktot. Három nő, nem is, talán inkább három fiatal lány van a képen, de egyikük arca sem látszik, csak a finom mozdulatok, ahogyan nem néznek erre. 

A nők olyan diszkrétek, és olyan szépek. Magyaráznám még, mit látok, de túl szubjektív lennék, azt hiszem.

Nagyon szép. És nagyon köszönöm Flórának.  Ezt is megmutatom majd, csak kell  egy kis fény.

Na a zenét jól lehagytam a reggeli félálomban, pedig ... (Ugyan egy tejes napig azt hittem, két nő énekel, de nem. A szonett valami olyasmiről szól, hogy visszatér Zephyr, a nyugati szél, és magával hozza a tavaszt. Remélem, hamarosan.)