Az a helyzet, hogy írtam egy tök jó posztot a tegnapi konferenciáról, és a rendkívül szórakoztatóra sikerült estémről, de megette a világháló, vagy az államtitkár netfigyelői. Ha lesz kedvem, újraírom a vonaton, de a lényegét összefoglalom, hátha mégsem lesz.

1. Mindig vigyünk magunkkal pótcipőt, mert a 12 órásra hírdetett konferencia 12 órás.

1.2 Ne hagyjuk otthon a normális méretű fekete táskánkat, mert a tesónké esetleg csak egy papírzsebkendő és egy minitampon raktározására alkalmas.

2. Konferenciára mindig vigyünk tollat, kivéve ha ismerkedni óbocsánat networkingelni akarunk, mert akkor nem gáz, ha hatodszor is elkérjük az ismeretlen fickó kósertollát. Sőt akkor még ÉS-t is olvashatunk (mi az örögöt írt Tamás Gáspár Miklós a múlt hetiben????), és lesz e-mail címünk estére. (Nem tudom hirtelen, mit kezdek egy történész e-mail címével, de majd jó lesz valamire.)

3. Elalvás ellen jó technika elképzelni, a hallgatóságból hányan szexeltek egy egészségeset előző este. Szomorú 'statisztika'. Garantált mosoly.

4. Államtitkáron nem húzzuk fel magunkat. Államtitkáron nem húzzuk fel magunkat. Államtitkáron nem húzzuk fel magunkat.

5. Ha jó helyről akarja nézni az ember a tűzijátékot, dolgozzon a Külügyminisztériumban.

6. Ismeretlen, de érdekes társaságban sokkal több új dolgot lehet tanulni az életről meg a világról, mint egy egész napos konferencián. Pédául Roland Kirk nevét is, de ez csak egy.

7. A jazz zenészek civilben is szimpatikus emberek, Wahorn András pedig kertészkedik, és  igen szórakoztatóan tud mesélni a láncfűrészről, meg a kistraktorról a barátainak, meg valakinek, aki nem a barátja, de ott ül. (=én)

8. Két sör után ne vitatkozzunk egy matematika professzorral. Sőt, adott esetben két sör előtt sem. Nem lesz igazunk.

9. Az öltöny és a sok titulus elég nagy mértékben el tudja takarni az emberek személyiségét, a zene ezzel szemben pont fordítva működik. Több zenész kellene a kormányokba és a minisztériumokba.