Fekszem, járok, lélegzem. Papírforma szerint élőként is kategorizálhatnám magam, de ezt nem látom indokoltnak.  Hulla vagyok, hiszen a halál beálltát a szív és az agyműködés teljes leállásához is lehet kötni.

Nem szándékosan vagyok hulla persze, hanem kényszerből. Önvédelmi mechanizmusként a hiábavalóság, a semmi kompenzálása végett. Nem gondolkodom, és nem érzek, így a halálomon keresztül meg tudok őrizni magamból valamit fontosat későbbre.

Ez itt a szokásos júniusi önvédelmi sport. Vagy nem is, inkább harcművészet; a semmi harcművészete. 

Ha az ember nem mozdul, nem lélegzik és nem érez, kevésbé sérülékeny. Technikai megvalósítására a mély kilégzés utáni ájult, álom nélküli alvás a legalkalmasabb. Ha ébredés után sem tudunk levegőt venni, mesterszintre léptünk.