Már ezer éve szeretnék írni erről az ügynök dologról, de aztán rájövök, hogy nem tudok eleget. Meg kell már néznem a szakirodalmat hozzá. Talán ma délelőtt végére járok az egyik királylánytól kapott filmnek, tekintettel arra, hogy térdig ér a vasalni való. Elég nagy érvágás ez a foci EB ebből a szempontból. 

Az viszont hihetetlen, hogy én mennyit mosok. Van ilyen szindróma? És tényleg.  Whirlpool szindróma: a beteg kényszeres késztetést érez arra, hogy naponta többször is telepakolja a mosógépet és mosson. Ez egy úgynevezett társult szindróma, mivel a pszichés beteg saját családtagjait is képes víziójába bevonni, akik ennek megfelelően hajlandóak napi 2-3 pólót/inget/pár zoknit satöbbi magukról levéve a szennyeskosárban elhelyezni. Az áramszámla láttán a betegség általában magától gyógyul. 

Egy csomó helyre el kellene jutni. Még mondja valaki, hogy a pénz felesleges. Se vonatjegyet, se benzint nem adnak ingyen. Vagy az is lehet, hogy egyszer végre el kellene menni valahová, ahonnan nem kívánkozik az ember sehova? Nem csak a repüléstől lehet félni, hanem a maradástól is.

Ez egy jó kis mém témája lehetne. Te mitől félsz?

Kicsit elloptam egy képverset a Facebookról, bocsánat. Akkor lássuk csak az első három legnagyobb félelmet, azokból, amik ezen szerepelnek. Nehéz.

A going away (elmenni) és a here to stay (maradni) is félelmetes. De leginkább mégis a 'forever yours' (örökké a tiéd). Nem tudok csomókat oldani, ezért félek megkötni őket. Van valami könyv erről, ha jól emlékszem, amit régóta szeretnék elolvasni. Egyszer biztos felfedezik, hogy csomószindrómám is van.