Nem tudom, biztos más is megfigyelte már, hogy még a kamasz szleng előtt létezik egy gyereknyelv, amiből a szülők bizony csak nagy odafigyeléssel tudják kimazsolázni a jelentést. Emlékszem, amikor a két nagyobbik gyerek még nem volt 170+, akkor gyakran hallgattam csodálkozva, mennyi érdekes, csak egymás számára érthető kifejezést használnak. Több kedvencem is volt, de talán az 'idő - vég' volt mind közül a legjobb. Ez azt jelentette, lejárt az idő. (Általában valami mozgásos játékban, és általában a védettség ideje.)

Most, hogy összecsomagoltam Esztit egy hónapra Londonba (kedd-emil, szerda-interjú, csütörtök - buszra szállás),  pillanatnyilag nem tudom eldönteni, mondjam-e, hogy idő - vég, értve ez alatt, hogy a) most akkor az elmúlt napok agybaja után végre hátra lehet dőlni, és csinálni kicsit, amit szeretnék, esetleg b) most már úgyis mindegy, el van ez cseszve, sőt, énrólam egy Verhurst nevű pali már könyvet is írt (Elcseszett napok egy elcseszett bolygón).

De nem mondom. Ugyanis a) momentán három gyerek aluszik nálunk, Borcsi barátnőjét is bevállaltam pár napra, úgyhogy az Ördögkatlan valószínűleg ugrik, illetve b) szombaton összecsomagolok, és elhúzok a teraszra, ahol pár napig megpróbálom függetleníteni magam attól a világtól, amiben egyébként mostanában elég nehezen találom a helyem. 

Nem, nincs idő - vég, még bele sem kezdtünk a védettség idejébe, és az a baj, hogy abban sem vagyok biztos, egyáltalán belekezdünk-e idén. Pedig szeretném még élvezni a lusta és túlérett augusztusi napokat, a tiszta, éles kontúrú reggeleket, amikor a világ egyszerű rendje vesz körül, és igen, szeretnék még jeges limonádéval átolvasott csendes délutánokat is ebben a hónapban. 

Legyen idő - kezdet és aztán majd legyen idő - vég, nem bánom, csak ez a parttalan vergődés, ez az erőszaktevés az időn, ez ne legyen már. 

××××

Azért, ha valaki más szerencsésebb, és időt tud szakítani rá, menjen el az Ördögkatlanba fesztiválozni (kedvcsináló a Gitten), vagy menjen, és sétáljon egyet (kedvcsináló a VilágMán).