Ez is eljött. Itt az őszi szünet vége. Most kezdtem csak kiengedni, ehhez képest ma reggel már derékfájással keltem. Pszicho. Úgy érzem, alig végeztem valamit, de ez nyilván marhaság, az ember mindig végez valamit, legfeljebb a pihenést végzi.

Befejeztem Pelevin Generation P című könyvét, érdemlek magamtól dicséretet a kitartásért, azt hiszem. Most Bächer Nagypapa hűlt helye című kis emlékezős könyvét olvasom. Milyen nekem Bächer Iván ... Akimoto azt kérdezte, olyan-e, mint a testvérem. Nem is tudom, lehet hogy olyan, mint egy nagyra tartott, rajongásig szeretett báty (ezt most miért pirosozta alá az ellenőrző???). Szeretnék majd egyszer így tudni emlékezni, de erre aligha van esélyem.

Ezen a héten nem láttam a lányokat, és bizony hiányoztak. Török Sophie Barátnéjával éppen váltottuk egymást a utazgatásban, a jó Vitéz Mihály pedig Salgótarjánban múlatta a hetet. Az szánalmas, hogy az ember azzal kezdené a szünet utáni első napot, hogy berúg a barátaival? Jó, ez tényleg szánalmas. Ha minden igaz, TSB megnézte a Cézanne kiállítást, nekem az ki is ment a fejemből, annyira Nádas fotóira koncentráltam. Na nem baj, majd decemberben csinálunk egy kirándulást és akkor VM-et elvisszük mindkettőre, vagy mit tudom én, lesz-e még Nádas, de majd múzeumozunk egy napot. Ez lesz a karácsonyi továbbképzés. Hagyomány. 

Az is volt a héten, hogy vendégségbe mentem Akimotóhoz. Annyi hónap levelezés után (mennyi? nem tudom) végre élőben is volt szerencsénk egymáshoz. Ismeretlen barát. Szép vers lehetne belőle. Olyan látogatás volt, hogy mosolygok, ha rá gondolok, mert az ilyesmibe, na, nem akarok érzelgősnek lenni, de belenyújtózik az ember lelke. 

Aztán még az utazásban volt két jó kávézás-beszélgetés, az egyik kávépartnerhez évek óta van nagy szerencsém, hálás is vagyok a sorsnak érte, másikukat most láttam életemben először, érte is. Elég sok rossz dolgot lehet mondani a virtuális világról, hogy eszi az időt, meg személytelenít, de ha végig gondolom, nekem már eddig is életre szóló barátságokat adott. Azt mondják, az embert érheti csalódás, ha élőben találkozik olyanokkal, akiket addig csak virtuálisan ismert, de ez szerintem szamárság. Ha valakinek rendszeresen olvasom az írásait, és levelezem is vele, és emiatt akarnék vele találkozni, ugyan mi csalódás érhet? Rövidebb a haja, mint gondoltam? Hosszabb az ujja, mint számítottam? Nincs jelentősége. 

Ma sétálni kellene menni délután. Szép, napsütéses idő lesz. Majdnem egy éve nem voltam a tónál.

Más nincs. A Gitten egy kis életkép a három hajléktalanról, meg az angol kurzus folytatása.