Az jutott eszembe, múltkor Gofri írta, hogy dolga van, és hát mostanra nekem is lett. Van ilyen. Már a hétfő reggel munkásan indult, imádom a sebészetet, ott talán még annál is nagyobb a stressz, mint a mi sulinkban. A doktor már reggel nyolckor szarul nézett ki, szegény, csak amíg Dani leletét megírta, három telefont intézett értetlen szülőkkel. Azért a végén röhögtünk egy jót, hogy mi még mindig összejárunk, pedig ez az aprócska gyerek már a kosaras doktort is túlnőtte. 

Aztán alig ültem be az autóba, Bridget már telefonált is, fáradnék be hozzá sürgősen, a fejlemények miatt. Vannak neki ezek a kedvenc szavajárásai, hogy fejlemények, meg bekérettem, meg áttekintettük ... Nem olvas elég regényt gondolom, csak ilyen bürökrata agymenéseket, azért van ez a fejében. Egyébként azért kellett ilyen viharsebesen tiszteletem tenni az irodájában (de nehogy bemenj a tanáriba, rögtön hozzám gyere, Jézusom!!! nyomunkban az FBI????), mert az egyik kollegina felmondott (illetve közalkalmazott lévén lemondott, hehe ez milyen jellemző már, a pedagógus lemondóan legyint, és csomagol). Első körben az volt a nagy ötlet, hogy osszuk el az órákat, de én azt javasoltam, legyen óraadó. Persze a kolleginát felmondási idő nélkül kellett elengedni, hogy ne bomlassza a morált (öööö... ???), de óraadót, aki Bridgetnek is megfelel (=NOBODY!), azt egy napon belül szerezzünk. Á, nem baj. Így mulatunk mi tanárok.

Én aljas módon mindjárt mondtam, hogy köszi, nem szeretnék ki nem fizetett túlórát, ó, de naná, hogy volt egy izmos nyelvű kolléga, aki (bár tanítani nem szeret/tud) csak elvállalt egy csoportot, meg még az osztályfőnökséget is. Hát legyen minden úgy, ahogy Bridget jónak látja. Sok szerencsét.

Ma már írattam dolgozatot, holnap is fogok egy zh-t, de egyszerűen nem megy a fejembe ez a számolgatás. Ma például száz szavas dolgozatot írtak a végzősök. Erre mit csinálnak? Számolgatnak doli közben, hogy akkor megvan-e a hatvan szó. Mert hatvan százaléktól kettes. Megáll az eszem!! Ez a törekvés. A minimum. Nem tudom, hogy lehet a tudásra, a teljesítmény iránti igényességre motiválni őket, tényleg nem. Itt mindenki X-faktoron akarja nyerni az életét???

Mindenesetre nagyon remélem, hogy lesz új tanár. Amúgy hét hét múlva karácsony, és én még semmit sem készítettem. Sőt kitalálni sem találtam ki semmit. Sőt egyelőre pénzem sincs. Ehhez kell ám majd a kreativitás.

Azért egy jó dolog történt a héten, ma kaptam egy e-mailt a nagykövetségről. Jövő csütörtökön fogadás lesz, amire engem is szeretettel várnak. Vagyis:

The Ambassador of the United States of America

Eleni Tsakopoulos Kounalakis

requests the pleasure of the company of

....

Ez olyan kedves. Hogy az én társaságom majd örömet okoz neki. Persze dehogyis, ez csak udvariasság, ráadásul a hátam közepére nem kívánom az üzleti öltözéket (???), amiben meg kell jelennem, meg abszolút de pláne nem óhajtanék a húgomnál aludni, és még sorolhatnám, miért rohadtul nem érdemes egy fogadásért felutazni saját pénzen innen oda, de ...  de Huba miatt meg mégis felutazom. Annyi mindent tett ezért a programért, megérdemli, hogy minél többen elmenjenek a tiszteletére adott fogadásra. Ikonikus alak, ez a helyzet. Olyan, mint K ügynök. Aztán, hogy J milyen lesz (sóhaj) ... hát az majd kiderül.

A hét amúgy hosszúnak ígérkezik. Sok dolgozat, sok helyettesítés, szombati tanítási nap. Hogy a rosseb egye meg a munkanap-cseréket. Nem baj. Túléljük ezt is. Dolgunk az van.