A mozgóképnek, a filmszalagra, digitális memóriahelyre mentett időnek varázsa van. Egy kicsit az örök élet bizonyítékát látjuk benne, azt, hogy mégiscsak elmenthető az idő, örök pillanattá tágítható a pont, és megőrizhető a jelen a jövőben, vagy megjósolható a jövő a jelenből.  

Van ez a fiatal rendező, André Chocron, norvég egyébként, aki nagyon ért ahhoz, hogy hozza össze az időt és a teret. Tetszik. A képei egyszerre varázslatosak és emberiek. Így kell gyönyörködtetni. Minden kis videofilmjét érdemes megnézni, én most kettőt választottam, bár az alsógatyában nagy beleéléssel táncoló fiatalember se kutya, na mindegy. Az elsőnek az a címe: Visszatérő álmaim, és ez a kedvencem, mert hasonlít az én visszatérő álmaimra. Közösen álmodok egy ismeretlen norvéggal. Még ilyet! A második film, egy zeneszámhoz készült videó. A zene sem rossz, de a képek kifejezetten jók. Valami olyasmi a címe, hogy Az idő a lényeg. (Mániám lett ez az idővel való foglalkozás. Elmegyek valami elvonókúrára.)

My Recurring Dream from André Chocron // Frokost Film on Vimeo.