Apám 1937-ben született, néhány hónappal azután, hogy meghaltál.  Abban az évben te már beteg voltál, ő még egészséges, aztán látod, mégis csak egy halott gyerek nevét kaphatta. Az élet már csak ilyen takarékos. 

Nézem a képeken a Mamát, és a nagyanyámat látom. Akkoriban, abban a lúg szülte egyenszürkeségben, még minden nő édestestvére lehetett a másiknak.  

Nézlek téged is, nézem a két szemöldök közé mélyült ráncokat. Hasonlítunk egymásra. Addig néztük a világot mindent elhagyó, konok elszánással, míg száraz folyómederré nem vált a homlokunk.

Látod, ugye? A vérünk idegen, mégis rokonok vagyunk.