A Faithless örök.

Végképp elmúlott minden kétségem, a pedagógusok ellen felhasználható leghatékonyabb tömegpusztító fegyver neve: tréning. Lánykori nevén a továbbképzés.

Nem, nem testkulturális sajnos, annak több hasznát vennénk, hanem olyan másmilyen. 

A jó (=értsd sok-sok agysejtet, és érzelmi tartalékot pusztító) tréning titka egy drága, de felkészületlen tréner, és egy nyüszítő tantestület. A siker három nap után garantált. 

Én nem mondom, hogy nem voltam életemben már jó továbbképzésen, sőt. Gondolom, tulajdonképpen ez itt a legnagyobb baj. Hogy igen, persze, a tanár hülye, na de nem ennyire, szóval pontosan tudja, mikor hadovál a tréner, és mikor improvizál, meg mikor szarik a moderálásra. Egyrészt ugye látott már energikusan kamuzó tanítványt életében párszor, másrészt hmm... igen, ki nem tartott órát már úgy, hogy az előző éjszakát végighányta a gyerek, vagy éppen ő maga túlozta el az unikum emésztésjavító hatásának vizsgálatát. Belefutunk ilyesmibe. Egy szar napja lehet az embernek, kinek nem, de három már ne legyen, jó?

Nem gondolom, dehogy, hogy a fickó tegnap éjjel szétitta az agyát, bár jobban tette volna, de hogy öt percnél tovább nem gondolkodott az egész napos tréningen, az is hétszentség. Leszarom különben, még jól is szórakoznék, ha lehetne olvasni közben, de nem lehet, így élesben kell végignéznem, hogy feszíti magát keresztre az egyik kolléga, és nagyon kell uralkodnom, hogy ne küldjem el a jó büdös francba, meg hogy közvetíti mindenki az énképzavarát színes szélesvásznon, és hogy keveri össze megint más a termet a pszichológusa kanapéjával. Közben persze villoghatna a neon végig, hogy

EVERYBODY LIES -  EVERYBODY LIES - EVERYBODY LIES

A legszánalmasabb, amikor valaki mindeközben rohadt őszintének akar látszani. Gyerekek, bassza meg, ez már nem is vicces.

Komolyan mondom, ha már így megy ez, és ennyiért, akkor sokkal jobban járnánk, ha testületileg berúgnánk a tréning helyett, az legalább tényleg őszinte, és másnap remélhetőleg senki nem emlékszik semmire..