Amint az embernek egyetlen aprócska lehetősége adódik elszakadni az anyagtól, már ugrik is, rugaszkodik el a matéria világától minél messzebbre. Genetikailag programozott transzcendencia. Bár nem tudnám megmondani, a genom melyik része a GOD. 

A fény az fény, köze nincs a fotonokhoz, se az elektronokhoz, se a nemesgázokhoz. Csak a csoda kell, csak a mítosz. Pedig elég régóta tudjuk, hogy Isten igenis természettudós, akivel legkönnyebben azért mégiscsak a matematika nyelvén lehet szót érteni.

Ez az Internet is már micsoda? A misztikumok misztikuma. A távérzékelés melegágya. Itt nyomom a billentyűt, ott megmozdul az asztal. Varázslat. Mi más volna? Az emberiséget összekapcsoló köldökzsinór. A levegőben terjed rezgések által, nem tudtad?

Na jó, persze nem. A fenét misztika, drótok kérem, üvegszál, fut a fény, most kivételesen nem Istené, hanem az emberé. Mindez a sok-sok ezernyi miegymás, bitek és programok, ez bizony mind az emberi elme szüleménye. Kőkeményen fém, üveg és műanyag. Ez a gazdatest, amiben az emberi gondolat, kilépve az agyból, az utóbbi évtizedekben szabadon garázdálkodhat.

Egy fiatal, Andrew Blum nevű fickó annak nézett utána, hol lakik az Internet. Kiderült, hogy az Internet vezetékekben lakik. Olyan vezetékekben, amelyek behálózzák a világot, és fizikailag összekötnek minket egymással. Nem misztika, mérnökség, jó sok pénzen épített kézzelfogható infrastruktúra. Nem árt, ha néha ez is eszünkbe jut, amikor elegánsan, amolyan bölcsészes öntudattal, fellövünk valamit a felhőbe.