Ha van olyan, hogy slow food, akkor olyan is kell legyen, hogy slow life. Lassú élet. Mert tényleg úgy van, hogy minket lassabb életre szánt az Úristen eredetileg, mint amit mostanában művelünk. Ezt egyébként onnan gondolom, hogy a két és negyed nap nagy részét mégiscsak alvással töltöttük. Embrionális állapotban, így telt az idő, evés, alvás, melegedés. Hát anyánk hasa ez a Lengyeltóti, úgy látszik.

Csendesen is voltunk, alig beszéltünk, na nem azért, mert bajunk van egymással, hanem mert csendesen is jó együtt. Akit szeret az ember, azzal csendben is lehet lenni. Persze nevettünk sokat, mert az nem maradhat el. Vitéz Mihállyal egy régi magazin nyomán meglehetősen bizarr szexuálpszichológiai és biológiai elméleteket alkottunk, teszem hozzá, teljesen józanul, de erről most nem szeretnék részleteibe menően beszélni, mert nem vetne túl jó fényt ránk. Elég a végkövetkeztetés; minekünk rukkola típusú pasi már nem jut az életben, ezt elbaltáztuk, de ettől még egy magazin reklámoldalán viszonylag hosszasan el lehet mélázni. Meg ideológiákat gyártottunk. A drága TSB arról, hogy akkor az a behajtani tilos tábla csak nyáron érvényes. Szóval van a nyári KRESZ, meg a téli KRESZ. Mi nem világos?  

Jó volt, filmeztünk is, azon is volt nevetés, igaz, azon inkább egy kicsit az elmúlás, meg a nehéz élet kinevetése volt, de nem baj. Szombaton meg volt a piac, még volt kukorica is, málna is, hát tényleg, mintha sosem akarna vége lenni a nyárnak. Vettünk sírvirágot, korán voltunk, nem is volt nagy választék. Én apámnak vettem, fél éve biztos nem voltam kint a sírjánál, de most majd teleültetem árvácskával. Hogy utálom ezt a nevet. A filmet is utáltam.

A mi kedvünkért délben kinyitott a pizzéria a parton, persze nem, de így mondjuk mindig. Aztán teli hassal kifeküdtünk Fonyódligeten a partra, csak a víz nem volt sehol. Siralmas volt a látvány. Azért a nap gyönyörűen sütött, de hát végtére is mindig az életet és a halált nézi az ember a parton. Olvastam. Azt gondoltam, Johannes, nem jó megöregedni.  

Délután a hason fekvő napfényben még felszedtük a diót a fa alól, én meg az árnyékokban gyönyörködtem, hogy tényleg, hiába a meleg, mennyire más ez, mint nyáron, mennyivel alacsonyabb a napsugarak beesési szöge, és ettől mennyire más a kép, mennyire anyagtalan lesz az árnyék. Mennyire komolytalan az élet. Zárójelbe van itt téve a világ. Ez itt csak Isten játszótere.

Aztán tegnap hazajöttünk ebbe az idegen világba. Annyira nem akaródzott hazaérni, hogy kivételesen megálltunk a 67-es úti kávézónál. Egy kicsit üldögéltünk a teraszon, meleg volt még, és a pincér nagyon szépen mosolygott. TSB szerint jó illata is volt. Mindhármunknak nagyon tetszett, pedig nem is volt rukkola. Hát ennyit a mi elméleteinkről.

Este megjött a hideg. Talán a nagy szél elől igyekeztek szombaton a madarak, talán a halál elől, nem tudom. Csak a szárnyuk suhanását lehetett hallani, amikor hirtelen irányt változtatva tettek még egy kört a falu felett. Nem is kör volt, inkább hurok. Madárvégtelen.