Az ünnepre készülődés vagy nem a készülődés, hanem egyszerűen az ünnep eljövetele generál valami egyensúlyvesztést a világban. Ez az elméletem. Ettől az egyensúlyvesztéstől az emberek feszültebbek lesznek, a test immunháztartása felborul, a felnőtt influenzás lesz, a gyerek belázasodik. Meg nem mondom, hányszor ünnepeltünk az ügyeleti rendelésen az elmúlt tizenkilenc gyerekes évünk alatt. Nem egyedül, teszem hozzá. (Ó, azok a karácsonyi hűtőfürdők! Az a csodás húsvéti bárányhimlő!)

Az iskolában alig van tanár, sorra dőlnek ki. A test mindig bölcsebb, mint a szellem; tudja, mikor elég. Azt hittem, a nagyra nőtt gyerekek már kibírják a szünetig visszalévő három hetet, de nem. Sőt. Az izgalmak kedvéért még tizenhét plusszal is lehet olyan tüneteket produkálni, hogy doktor House is megnyalná mind a tíz ujját, és lehet egy békés estéből, na jó, csak némi félrediagnosztizálás útján, de átmenetileg mégiscsak izgalmas eksönt varázsolni az intenzív osztályra. 

Ó, a magyar egészségügy túlbuzgó bugyrai karácsonyi díszben bizony a szokottnál is félelmetesebbek. 

Nem tudom, mit mondjak. Próbáljunk lazítani a mindennapok vészterhes abroncsainak szorításán. 

Ehhez mára egy zongoristát választottam.