Esik. Milyen jó. Legjobb volna ki sem mozdulni. Régen sok ilyen nem kimozdulós hétvége volt, és azt szerettem. Meleg kakaós reggelek, húsleves illatú délelőttök, lusta, könyves délutánok. Most meg ...  Pénteken volt lányvacsora. TSB és Emma jöttek, tésztát ettünk,…

Kertből nem sok. Talán nem is tud ennyi föld kert lenni. Egy pokrócnyi föld, ahol éppen le lehet heverni. Ennyi föld nem adóköteles. Mennyi gyökér tart össze ennyi földet... Nem sok. Talán száz tő tarack. Esetleg három rózsabokor, három tő levendula. Vagy egy fa. Egy tölgyfa.…

Felkelek, csodát teszek, lefekszem.  Itt van a kert, itt van Tamás. Itt van a kert, itt van Júdás. Barátom mind, aki elárul. Barátom mind, aki fél. Elfognak, hagyom. Elítélnek, hagyom. Lábam a lába nyomába ér. Lába a lábam nyomába ér. Vállán a keresztem. Vállamon…

Október van, és végre esett. Ez utóbbinak kifejezetten örültem, mert végre otthonos depresszív pillanatokkal ajándékozott meg a tegnap. Pont azt mondtam a kocsiban, hogy meg lehet ezért engem vetni, de szeretem, ha helyén vannak a dolgok. Elfáradtam a héten. Ez van. Csütörtök…

Az ember válaszokat keres. Magyarázatot. Vagy mit tudom én, mit. Nekem a fizikusok a példaképeim ebben a tekintetben, de hogy pontosan miért, azt nem olyan könnyű megmagyarázni. Megmutatni talán egyszerűbb. Énnekem ezek a kozmológusok olyanok, mint a költők. Pont olyan ügyesek, csak…

Ha van olyan, hogy slow food, akkor olyan is kell legyen, hogy slow life. Lassú élet. Mert tényleg úgy van, hogy minket lassabb életre szánt az Úristen eredetileg, mint amit mostanában művelünk. Ezt egyébként onnan gondolom, hogy a két és negyed nap nagy részét mégiscsak alvással…