Jól van. Ma és holnap elköltözünk. Így kell írnom, mert egy kedves illegális barátom megszólt, hogy tessék odafigyelni a ragozásra. Na. Igaza van. KöltözÜNK. Mindannyian. Kussoljál Zsigmond.

Nem tudom, meddig lesz net, úgyhogy majd ha megint, akkor két doboz közt leírom, milyen klassz januárban költözni. (Megfigyeltük az előző mondatban ugye, hogy a net hiánya fáj már fél napig is. Elvonókúrára kell mennem.)

Egy érdekes német pasi könyvét olvasom a szubjektív időről. Ez egy paradoxon, azt hiszem. Egyelőre ott tartok, hogy egy őrült 250 napot töltött egy barlangban kísérleti jelleggel. Tetszik a könyv. Normálisnak érzem magam tőle.

Megyek pakolni. De rohadtul utálom a rendetlenséget. Pedig csak látens rendmániás vagyok. Annyira látens, hogy a hétköznapokban direkte rendetlennek tűnök.